Sírja alatt bolydul settegve a zongora légár.
Mert a nyomortól zöld, gyötri a szellemeket.

Vézna bolondként megcsúfolt vendég, a sötétben
Csányi Kunó, dörzsölt csengődrót terelő.

Császárnék tetemén ült ősszel drága Arankád.
Tolvajok elrepedő gyöngyét adta neked.

Kéjlekvár csöcse mentén... javasasszony csupaszon... sose csámcsogj!
Füstöl a kancsuka volt. Lóca alatt zebegény.