Törvénytől kifacsart postás, titkolva tegezlek.
Egykori gyógytükrünk és temető a hajad.

Kuncog az úrnő, zoknija nincsen, a segge világít.
Ál föld-rét, faluvég, ős szodomás csacsiság.

Durva naívság, íme a hű álBölcs, kalapostúl,
Báthy Milán, beszeszelt fűtőtest faszoló.

Asszonytól bepiált vendég, fölsírva tagadlak.
Egykori biztonság és örömünk a pecsét.