Káromlás maszatolja a bölcsek pára derűjét.
Ketté tört üvegek – nyúzók, hirtelenek.

Meghamisított hang, éberségünk petefészke!
Fáradtan zuhogunk. s némán isszuk a szeszt.

Táncol a drágám, nyitva a kincse, a karja királyi.
Vad csáb-pír, cirok-árny, elsietett gomolyag.

Ébred a nap vacakolva belép a bokorba. Tavasz lesz.
Lökd el a terveidet! Szórd ki a szennyesedet.